Hímesház, vagyis cifra díszes ház,
az egykori templomról kapta a nevét egy baranyai falu, a forgalmas
országutaktól viszonylag távol eső csendes völgyben. Nemesház, Imesház,
Himesház is a falu nevei, a
történelem jegyzőkönyvben.
A 14. században
már hallat magáról. A török időkig
szorgalmasan felróják nevét az adóívekre, de a törökkel együtt nyoma
vész. A
gazdátlanul maradt földek cselszövés ármány és per tárgyai a 17. század
fordulóján, majd ahogy lenni szokott, az erény hirdetői közül a
legfondorlatosabbak kaparintják meg. 1723 tól
napjainkig nyomon követhetjük a falu lakóinak névsorát, a fennmaradt
anyakönyvből és krónikából, melyet a mindenkori plébános vezetett. Az
írások
feljegyezték az első telepes családok nevét és származási helyét, amely
többnyire a Németországi Fulda volt.
Hamarosan
felépül az imaház, majd a templom is. A templomot
a faluba betelepített német lakosság építette az akkori falu déli
részében a
mai templom helyén, mely 1723-ban készült el a paplakkal együtt. A
templom
néhány év múlva leégett, majd a pécsi Püspök újjáépítette, amelynek a
tornya
eredetileg a templom épületre készült. Ez azonban nem bírta el a torony
súlyát
és két év múlva le kellett bontani. Ezután közel 100 évig a templomnak
nem volt
tornya. 1856-ban építették a jelenlegi tornyot a templom épülete elé. A
templom
körül temető volt, sokáig temetkeztek ide a kőfallal körülvett
területre. Ma
már csak egyetlen sírkő maradt tanúságul.
Ez a kereszt 1775-ben került
oda, és
az 1900-as évek közepén még olvasható volt rajt a következő írás:
"Johannes Michael Ahn seinesAlters 33 Jahr gestorben
am 16. April 1775”
Egykori krónikából ez olvasható a faluról:
"Gazdag
és népes
német helység Baranya Vármegyében.
Földes Ura a Pétsi
Püspökség. Lakosai katolikusok, kiknek a hajdani Klimó
Püspök által építetett szép Szentegyházok
van.
Fekszik Mohácstól két órányira, lakják nagy
számú jó
mester emberek. Határja 3 nyomásbéli, földgyei igen szép búzát termenek, úgy a
hegyeiken termett
jó boraikból is Baján, és Szabadkán sok pénzt szoktak bé
venni. Vagynak jó patak malmai is."
Himesházát
korunkban is a temploma jelképezi. A
templom a falu közepén egy magaslaton áll,
uralja a
környéket.
A falu mai lakóinak is nagy része római katolikus.
Az idelátogató ha Mohács felőli
domboldalról érkezik, a völgybe ereszkedve festői szépséggel tárul elé
a fák
lombjai közül Himesháza tájképe, a közepén ékeskedő templommal. A
völgybe
érve az utat körülvevő domboldalon szebbnél szebb régi és újabb
présházak,
szőlőskertek fogadnak.
A falu határában a sportpálya mellett elhaladva szembetűnik a régi
malomépület
maradványai.
Az út másik oldalán egy régi kápolna rejtőzik a fák lombjai közt. A
patak kis
hídján átkelve máris elérjük a falutáblát.
Egy enyhe útkanyarulat után
feltűnik, hogy lassan megérkezünk a falu központjába.
A főtérre érve gépjárművünkkel parkolhatunk, ahonnan pár perces sétával
eljuthatunk
a falu nevezetes pontjaihoz.
Kezdeném a sort, a térrel szemben lévő dombtetőről nagy tekintéllyel
elénk
táruló templommal, mely a gyógyszertár mellett vezető lépcsősorról közelíthető meg. A
templomkertben világháborús emlékműveken olvashatjuk az áldozatok
neveit. A
templomtól jobbra helyezkedik el a paplak mely a templommal egyidős és
magas
kőfal zárja körül. A templom háta mögött egykori temető mára sajnos nem
árulkodik magáról, csupán egy kereszt. Helyén öreg fák árnyékával borított füves park és játszótér
található.
Főtérről a templom felé tekintve, magasan ékeskedik a nemrég felújított
szentháromság
szobor. A szobor mögötti parkot egy székely kapu ékesíti. A főtér jobb
oldalán
szoborpark nyílik, ahol egy helyi szobrászművész, Balázs Balázs
alkotásai tekinthetők meg.
A templom menti úton a dombot átszelve, eljutunk a falu második
legrégebbi utcájába,
ahol még ma is találhatunk egykoron épült házakat. Egy ilyen épület
lett
kialakítva tanmúzeumnak, mely oktatási céllal több látogatót vonz a
diákok
körében is.
A keresztutca sarkában kiemelkedik a modern építésű
művelődési ház,
mely több programnak, rendezvénynek színhelye. Emeletén kiállítás
jelleggel régi
tárgyak, fényképek mutatják be a falu történetét.
A templom háta mögötti dombon, az itt lakók elnevezése szerint
újtelepen
található a falu legnagyobb intézménye, a "HimesháziÁltalános
Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola". Az iskola a helybéli és
szomszédos falvak diákjainak nyújt tanulási lehetőséget. A háromszintes
épületben
található könyvtár, klubhelység, védőnő, sportcsarnok, sportpálya az
udvaron, étkező
és konyha. A konyha a falu lakóságát, a diákokat és az óvodát is
ellátja napi
meleg
étellel.
A főtérre visszatérve az elfárad kiránduló kipihenheti fáradalmait a
tértől pár
lépésre lévő Rittlinger presszóban, egy
hűsítő ital
kíséretében. A vásárolni vágyók közvetlen a tér melletti Real üzletben
kedvükre
válogathatnak.
A teret elhagyva, a főúton haladva tovább a rendezett házak közt, elhaladhatunk a
fogorvosi rendelő, orvosi rendelő és az újonnan átadott Takarékbank mellet,
míg el nem
érjük a Községházát.
A falu utolsó harmadán a főút mentén egy kereszt áll, ami Himesháza
első
temploma, imaháza helyét jelzi. Ennek a néhai templom „hímes”
festéséről nevezték
el a falut.
Ha a Községházától pár lépésre lévő útelágazásnál Szűr irányába térünk
le a
főútról, a falu határában egy gyönyörű épületet, a Mediterrán panzió és
éttermet pillanthatjuk meg.
Himesháza lakói évente több alkalommal összefogva kulturális
programokkal, rendezvényekkel,
emlékműsorokkal elevenítik fel a régi szokásokat, hagyományokat, a
helyi
tánccsoportok és énekkarok közreműködésével.
A falu büszkeségei közé tartoznak az országosan is ismert Fischer
Norbert
színész, énekes és sportember, kit a „Jóban
Rosszban” televíziós sorozat több epizódján át nézhettük.
Valamint Michelisz Norbert, a
Túraautó-világbajnokság
első magyar résztvevője és futamgyőztese.
A falu még büszkélkedhet szobrászművésszel, zenésszel, énekesnővel,
íjászokkal.
Végszóként úgy
tudnám e sorokat zárni, nekem Himesháza a
szülőfalum, itt nőttem fel.
Mikor gyermekkorom emlékei visszatérnek, szinte könny csordul
szememből, mivel
már nem itt élek.
A falu sokat változott, szépült, megújult életem ötven éve alatt, de
mikor
visszatérek, mindig gyermekkorom faluját látom benne.